Ausztria

Halihó!

A francia url addig tartott, amíg csak Franciaországból nyitottam meg a blogot. Erről ennyit. Ígértem, hogy írok. Hát, most akkor nekilátok. Tudom, tudom csapjunk a közepébe, ne dumáljunk feleslegesen lényegtelen dolgokról, de a bevezetésekben sosem voltam jó, in medias res, ez a filozófiám. Azért mégis csak szükség van egy kis figyelemfelkeltésre, még ha ez nekem egy kicsit nyűgös is. Azt hiszem ennyi éppen elég.

Ha esik a hó, mi nem megyünk a hegyekbe. Mi akkor megyünk, ha nem esik, a két hegy közötti völgyben minimum negyven fok van, és el lehet jutni egy wellness központba öt percnyi autózás alatt. Ja, és legyen minimum húsz sílift a környéken, csak a mihez tartás végett. Tudom, tudom, nehéz esetek vagyunk, de hát mire a család összes tagjának igényét kielégítettük, idáig jutunk. Mert a hegy az kell- anyának, a negyven fok az kell- nekem, a wellness központ a hatszáz úszómedencével az kell- az öcséimnek, és a sílift az kell- apának. Megvan? Pipa. Szóval adott egy jó nyaralás, mindez Ausztriában,  Salzburgtól nem messze. Tudni kell, hogy a családunk minden tagja laktózérzékeny. Egytől egyig. Plusz a glutén. Anyánál. Magyarország: laktózmentes vaj, tej, tejszín, tejföl, joghurt, medvesajt. Ausztria: laktózmentes vaj, vajkrém, sajtkrém, mediterrán krém, paprikás krém, tejszín, tejföl, joghurt, jegeskávé, kakaó, mozarella, sajttal töltött savanyúság, et cetera, et cetera.

Érzitek a különbséget? Na ugye, hát én is. Azért, a kávé hiányzik. 

Sílift. A legmagasabb hegyre három sílifttel kellett felmenni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az első állomásnál már tíz fokkal kevesebb volt, mint az indulási ponton, és a hőmérséklet folyamatosan csökkent. A csúcson nyolc fok körül mozgott. Előkerültek a kötött-, és polárpulcsik, széldzsekik. Nagyon sokat fényképeztem a hegyeken, mind telefonnal, mind a tükörreflexes gépemmel. Ó, egy valamit kihagytam. Tó is volt, gleccsertó, nem is olyan messze tőlünk, az összes hegyről lehetett látni. Voltunk hajókázni, kifejezetten tengerparti hangulat uralkodott a parton, a hajón, a vízben. A tó kristálytiszta, ivóvíz minőségű, kétségkívül jéghideg, nem próbáltam ki. Legnagyobb mélysége tíz-tizenötszöröse a Balatonénak. Haha, ki más emlékezne erre? Ártalom, tavaly év végén előrehozott érettségit tettem földrajzból, tegnap már sikerült is átvennem a bizonyítványt. Amikor az átadás volt, illetve amikor maga a vizsga volt, éppen Sopronban nyaraltam, az árvízkárok miatt a vonatsínek elmosva, nincs közvetlen járat, három átszállás, és utána még érettségizz le, köszi. Apropó Sopron, onnan is mentünk hegyekbe, ott tanultam az érettségi tételeket. Na de nem offolok. 

Wellness, hegyekre néző, fedett résszel, szauna, plusz jacuzzi, meleg-hideg vizes medence, gőzfürdő, kinti medence jacuzzival, DJ pult, bár a kültéren, éttermek a második emeleten, szálláshoz járó kártyával ingyenes belépés- tudunk élni. 

Dióhéjban ennyit mondanék az Ausztriában töltött hetemről. A következő bejegyzés az író táborról fog szólni, amely kurzus-szerűen folytatódik szeptember végétől. Szép évem lesz, 11., a Fazekasban, társadalomtudományi tagozat, 9 magyaróra egy héten, +két-két óra fakultáció töriből, és franciából. Meg a kurzus, és angol különórák, jöna felsőfokú nyelvvizsga.