2013. szeptember 11., szerda

Rutin

    Ébredés.
    Éles recsegés hallatszik a telefonból. Hat óra van. Csak egy percet még, kérlek! Nem lehet, hogy máris reggel van! És miért fázom így?
    Kitapogatom az ágyam szélén levő telefonomat, és vadul nyomkodni kezdem az érintőképernyőt. Végre sikerül kikapcsolni- vagy a szundit bekapcsolni, majd a kezem átsiklik a távirányítóra és bekapcsolom a tévét. Épp egy elektromos borotvát reklámoznak, a legkevésbé sem érdekel, de a rikácsoló hangon megismételt huszonegynéhány reklámfogás elkezdi kitörölni az álmot a szememből. Már arra is rájövök miért is fázom. Az éjjel sikerült letornáznom a takaróm felét az ágyról. Hosszas gondolkozás után arra jutok, hogy a ma reggeli készülődésre tökéletesen elég lesz tíz perc, szóval még legalább háromnegyed órát lustálkodhatok. Ez az örömteli gondolat elég volt ahhoz, hogy visszaejtsem fejemet a pihe-puha párnámra, és lehúnyjam a szemem, csak még öt percre. Mindjárt kinyitom. Nem alszom vissza. Nem késem el az iskolából. Nem, nem, nem.
    Piszok nagy szerencsém van, hogy véletlenül a szundit kapcsoltam be. Szitkozódom magamban két-három percet, további öt percig érdeklődve bámulom az univerzális sarokreszelőt, majd bő tíz perc szemdörzsölés-ásítozás-vacogás után kikászálódom az ágyból. Csodálkozva veszem észre, hogy rajtam kívül még senki nincs ébren. Nem vagyok gondolkodásra alkalmas állapotban, így csak megvonom a vállam és folytatom utam a fürdőszoba felé. Rendkívüli frissességemből adódóan felcsapom a villanykapcsolót, mert, úgy őszintén, mérges vagyok az egész világra. Mi a fenének kell suliba menni?
    Megnyitom a csapot, és hideg vizet kezdek fröcskölni erőteljesen tiltakozó arcbőrömre. Még kétszer megdörzsölöm a szememet, majd fogkefét veszek elő, akkurátusan nyomok rá egy csíkot a fogkrémes tubusból, majd a számból kilógó fogkefével indulok el beizzítani a vízforralót. Útközben kétszer hasraesek az előszobában szétdobált cipőkben, majd nekimegyek a konyha ajtófélfájának. Na erről a napról ennyit.
    Már éppen megint elcsodálkoznék, hogy anya ekkora dörömbölésre sem ébredt fel, amikor dühösen kivágja a hálószobaajtót:
Mi a fenét művelsz te szombat hajnalban?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése